Önismeret. Mit is jelent? Gyakorlatilag nagyon sok mindent, rengeteg szintje van, amire vagy eljutunk vagy nem. Ismerem önmagam, tudom, hogyan viszonyulok a többi emberhez, hogyan kell viselkedni társaságban, munkahelyen, hivatalos eseményeken. Tisztában vagyok a képességeimmel, készségeimmel és tudom, hogy mikor és hogyan hasznosítsam őket. Számomra legalábbis ezt jelenti.
Mivel nem vagyok pszichológus és nem is tanultam pszichológiát, ezért nyilván nem tudom a dolgok tudományos hátterét. Csak azt tudom, hogy nehéz mindig önmagadnak lenni, főleg, amikor érzed, hogy némileg más vagy, mint a többiek. Sajnos legtöbben negatívan ítélik meg magukat a társadalom elvárásai miatt. Sokaknál kiverte a biztosítékot, de úgy gondolom, hogy igaza volt America Ferrera karakterének a Barbie filmben, túl sok elvárással szembesülünk életünk során, azonban ezt nem csak nők érzik így. Férfiaknak, nőknek egyaránt szembesülniük kell a ténnyel: meg kell felelniük a társadalomnak. Aki ismeri önmagát, annak könnyebb dolga lesz, de ez valóban olyan egyszerű, ahogyan hangzik?
(A monológot magyarul ebben a cikkben találjátok: https://woohoo.hu/ez-a-barbie-legmeghatobb-monologja/ )
Ahogy figyeltem az embereket, egyre többször tűnt fel, hogy egyesek – ahogyan korábbi bejegyzésemben is megfogalmaztam az életúttal kapcsolatban – már egész korán tudják, hogy kik is ők, okosan és hatékonyan ki tudják aknázni képességeiket, felvállalják önmagukat, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Vannak, akik átesnek a túloldalra és elkezdik manipulálni az embereket, a szituációkat és ezt nagyon ügyesen leplezik. Mindig kedvesek, elhívnak magukkal valahova, mindig érdeklődnek a hogyléted felől, hogy az ujjuk köré csavarjanak, te pedig bedőlsz nekik, mert észre se veszed, hogy manipulálnak. Vannak azonban, akik átlátnak ezen, de általában ők azok, akik végül kiesnek a pikszisből, ugyanis nem hajlandók megalkudni, tettetni és ezért a társadalom kizárhatja őket, hisz úgy tűnik, nem együtt működőek.
Ugyanakkor az említett „manipuláció” nem feltétlenül egy tudatos, evil masterplan része, egyszerűen csak kedvesek, figyelmesek, szeretnének jóban lenni mindenkivel, hatással vannak a többi emberre, mert nyitnak a másik felé és mivel ismerik önmagukat, tudják, hogy ezt hogyan érjék el. Ezzel pedig az ég világon nincs semmi baj, ugyanis be kell látnunk, mindenki azt szeretné, hogy kedveljék. De mi van akkor, ha nem tudjuk, mit tegyünk? Bevallom őszintén, én még 35 évesen sem ismerem magam, de nyitott vagyok afelé, hogy ez megtörténjen.
Amikor két ember találkozik, dolgozni kell azon, hogy megtaláljátok a közös hangot, elsőre amúgy is mindenki tartózkodóbb, sosem tudhatjuk, hogy milyen viselkedéssel fogjuk megnyerni az illetőt vagy éppen mivel ássuk el magunkat olyan mélyre, ahonnan nincs kiút, főként akkor, ha nagyon különbözünk. Aztán lehet, hogy rájövünk, hogy valahol mégis csak hasonlítunk egymásra és végül a hullámvölgyek ellenére a kapcsolat kölcsönös tiszteleten fog alapulni, mert megtanuljuk elfogadni egymást. Sose feledjük, hogy ez csak abban az esetben lesz eredményes, ha meg tanulunk őszintén, nyugodtan, átgondoltam kommunikálni, hogy ne csak a saját véleményünkre, érzéseinkre élezzük ki a beszélgetést, hanem a másik megértésére is. Ismerjük meg őt alaposabban, próbáljuk megérteni a viselkedését, amihez szükség van arra, hogy megismerjük önmagunkat is.
Lehet, hogy már 10, de lehet, hogy csak 80 évesen jutunk el ide, a lényeg, hogy ez egy folyamat, nem szabad siettetni, de nem árt elősegíteni. Az önismeretet is meg lehet tanulni, csak akarni kell, ha pedig jobban el szeretnénk mélyedni a témában, lehet érdemes keresni egy trénert, aki segít ebben.
Kép: pinterest.com
