Ahogy ígértem nektek, a következőkben elmondom, sikerült-e betartani a heti terveket. Kezdjük azzal, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan terveztem. Előfordult, hogy egyszerűen nem volt kedvem ahhoz, amit kvázi előírtam magamnak. De lássuk, hogyan is telt az elmúlt három nap?

Először is be kell vallanom, hogy bizony voltak olyan halaszthatatlan teendőim, amikkel nem számoltam és sajnos igenis ki kellett mennem az utcára. Most biztos arra gondoltok, hogy mi volt az, ami miatt kénytelen voltam kimenni. Részletekbe nem bocsátkoznék, mert akkor egészen másról szólna az egész cikk, így hát csak annyit mondok: olyan elintéznivalóm akadt, amit tényleg nem tudtam elhalasztani. No de térjünk vissza a lényeghez.

4. nap (péntek)

Óvónő lévén a home office "jelenség" nálam - és bátran mondhatom, hogy minden pedagógusnál - mindennapos. Nem csak bent dolgozunk, rengeteg  mindent hozunk haza, főként papírmunkát, amivel sajnos igen csak el lehet maradni, hiszen inkább a gyerekekre fordított idő a legfontosabb. Viszont hiába terveztem, erre a tevékenységre csak pár órát szántam, mert hát nem nagyon volt kedvem a számítógépnél görnyedve órákon keresztül dolgozni, amikor ezt megtehetem akár a következő héten is.  Itt azért szeretném újra megjegyezni, hogy minden tiszteletem azoké, akik otthon dolgoznak, közben gyereket nevelnek, vezetik a háztartást, de főként azoké, akik azon fáradoznak, hogy a koronavírusos betegeket ápolják, ételt vagy bármi mást szállítanak/eladnak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik!

Varrást is terveztem, de ez sajnos elmaradt, de mivel több napos tevékenységnek minősíthető, erre azért több időt és energiát szeretnék szánni, mintsem pár órát, ami alatt egy nyakkendőt sem tudnék elkészíteni, pedig az aztán hamar megvan. Erről külön bejegyzésben olvashattok majd.

5. nap (szombat)

Beauty day, ami belefér - lett volna. Terveztem, hogy kifestem a körmöm, felteszek egy arcpakolást, kedvenc zenéimet hallgatva várom, hogy csodát tegyen az arcbőrömmel. Az az igazság, hogy nem igazán vagyok az a típus, aki ilyet csinál (jövő héten....talán). Úgy gondoltam azonban, hogy inkább bepótolom a tegnapi munkám, ezúttal igen eredményesen, hiszen a feladataim fele már készen van. Azért a beauty day helyett beiktattam egy hajmosást. Egyrészt már amúgyis itt volt az ideje, másrészt, ha már tervezek, legalább valamennyire tartsam is be.

6. nap (vasárnap)

Elérkeztünk a mai naphoz. Na végre egy nap, amikor sikerült a tervem megvalósítani. Gyerekkorom első sütijét Garfield ihlette, mindig is oda voltam az amerikai ételekért, így hát csokis kekszet sütöttem, immáron sokadjára, mert laktató és finom, főleg ha tejjel párosítja az ember. Már egy ideje laktózmentes tejet iszom, ugyan nem lenne szükséges, de észrevettem, hogy a rendes tej nagyon felpuffaszt, ezért átváltottam ezen változatára. Vannak, akik az íze miatt nem szeretik, bevallom, nekem nem tűnik fel a különbség. Mondhatnám, hogy a tej az tej, de mindannyian tudjuk, hogy azért nem ilyen egyszerű a helyzet, de ez már más napra tartozik.

Az elmúlt hét tanulsága, hogy fölöslegesen tervezek bármit is előre, inkább arra fogok koncentrálni, hogy minden napra jusson valami teendő, hogy ne golyózzak be teljesen, még nem tudom, pontosan hogyan fogom eldönteni, melyik nap, mit csináljak, de van egy újabb, merőben más tervem az elkövetkezendő hétre/hetekre.

Nektek hogy telt a hét? Megvalósult minden, amit terveztetek?

Írjátok meg kommentben!