A világ a feje tetejére állt, a koronavírus terjedése érdekében mindenkit megkértek, hogy ha teheti két hétig ne mozduljon ki otthonról, hogy megállítsuk a vírus terjedését. A kormány múlt pénteki bejelentése alapján a közintézményeket is bezárják, az óvodák helyzetéről külön nem nyilatkoztak, a döntés jogát meghagyták az önkormányzatoknak. Így hát óvodapedagógusként keddtől két hétig én is itthon leszek, ezért úgy gondoltam elkezdek naplót vezetni arról, hogy mivel töltöm a napjaimat. Vajon képes leszek betartani az eltervezett tevékenységeket, úgy ahogy eredetileg is terveztem?

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy az öltözködésről írjak - azt hiszem, ezért is nem írtam az utóbbi időben. Eredetileg a téli öltözködés témáját boncolgattam volna, de az utóbbi időben az időjárás egyszerűen megbolondult! Egyik nap hideg van, másik nap meleg. Rétegesen öltözködjünk, téli kabátban induljunk útnak vagy már előkerülhetnek a bőrdzsekik?

A vékony szálú haj...nos, hol is kezdjem? Akinek vékony szálú a haja, már biztosan megszokta, hogy sok törődést igényel, lelapul, hamar zsírosodik, a formázás is nehéz, főként ha még kevés is. A különböző hajápolók, samponok, hajformázók kiválasztása kész gyötrelem. Egyesek végig próbálják életük során a boltokban kapható választék nagy részét, hogy megtalálják a megfelelőt, de lássuk mit tehet az, akit ezzel a hajtípussal áldott meg a sors?

Tegnap átléptük az új év küszöbét. Ilyenkor általában fogadalmakat teszünk, hogy a következő évben elkezdjük (esetleg betartjuk) a diétát, új szakmát vagy nyelveket tanulunk, elhagyjuk rossz szokásainkat, stb, stb. De vajon mennyit tartunk be ebből? Az biztos, hogy nehéz kitartani a döntésünk mellett még akkor is ha elköteleztük magunkat.

A karácsony Jézus születéséről szól, elvileg. Gyakorlatilag rengeteg készülődésről, időbeosztásról, logisztikáról és még sok másról, de ez attól függ, hogy milyen szempontból tekintünk rá. Számomra a karácsony gyerekként nyilván az ajándékokról szólt.

Változás. Minden és mindenki változik. A változás hozzá tartozik az élethez, de nem mindegy, hogy milyen mértékben és ütemben változik az életünk. Elég régen nem írtam egy bejegyzést, aminek konkrét oka volt. Nyáron gyökeresen megváltozott az életünk. Legyen elég annyi, hogy az eddig biztosnak vélt lakhatásunk egyik pillanatról a másikra köddé vált. Költözni kell, nincs mese. De hova?

Minden évben november 1-jén megemlékezünk hallottainkról, ellátogatunk sírjukhoz, virágot viszünk, gyertyát gyújtunk, emlékezünk rájuk. Természetesen nem csak ezen a napon jutnak eszünkbe elhunyt szeretteink, mindennap gondolunk rájuk, reméljük, hogy fentről segítenek bennünket. Talán ez így van talán nem, attól is függ ki miben hisz.

A (környezet)tudatos életmódnak különböző formáival találkozhatunk. Igyekszünk a mindennapokban tudatosan enni, vásárolni, élni a mindennapokat. Ahogyan az évek során felhalmoztuk a szükségtelen mennyiségű háztartási hulladékot és szemetet, úgy igyekszünk különböző módokon visszájára fordítani ezt a rohamosan terjedő, megállíthatatlannak tűnő folyamatot.

A tévé sorozatok napjaink részévé válnak, minden csatornán fut legalább egy,ami az életről, a világ működéséről, kapcsolatokról, néha pedig semmiről sem szólnak. Általában kedvenc sorozatainkat nap mint nap valamelyik tévé csatornán nézzük, este, lefekvés előtt, Olykor pedig megunhatatlanul, bizonyos időközönként első évadtól az utolsóig végig nézzük. Gondolhatja bárki, hogy ez nem normális, az ilyen embereknek biztos nincsenek társas kapcsolataik, nem járnak el sehova, nincs hobbijuk.

Manapság a filmiparban egyre jobban elterjedtek a különböző könyvek filmadaptációi, melyek kedvenc történeteinket dolgozzák fel. Véleményem szerint régebben jobban igyekeztek a könyvben leírt cselekményt és részleteket pontosan visszaadni, de erre majd kicsit később fogok visszatérni.