A karácsony Jézus születéséről szól, elvileg. Gyakorlatilag rengeteg készülődésről, időbeosztásról, logisztikáról és még sok másról, de ez attól függ, hogy milyen szempontból tekintünk rá. Számomra a karácsony gyerekként nyilván az ajándékokról szólt.

Alig vártam már az estét, hogy kiderítsem vajon elolvasta-e a levelemet és amit a szívem mélyén legjobban szerettem volna, ott lapul-e az ajándékok között a fa mellett. Az aznapi készülődésről annyit tudtam csak, hogy Anyu rengeteget süt, Apu takarít, megvesszük a fát, együtt feldíszítjük, mindenki szépen kicsinosítja magát, majd pedig várjuk, hogy Jézuska hozza az ajándékokat.

Felnőttként egészen más szemszögből élem meg a karácsonyi készülődést. Hetekkel korábban gondolkozom azon, hogy kinek mit vegyek, milyen sütemény sütök, milyen díszekkel díszítem a fát, stb. Míg gyerekkoromban azt vártam, hogy kapjak, ma már alig várom, hogy adjak. Szeretem látni azoknak az arcát, akiknek ajándékot adok, hogy megkapták azt amire vágytak. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor meghallom, azt a mondatot, hogy: Mindig is ilyet szerettem volna! Az ajándék vásárlás minden évben másképpen zajlik. Általában mire eljön karácsony, már mindenkinek megvettem, amit terveztem, de előfordult már olyan év is, amikor az utolsó két hétben jutottam csak el a vásárlásig.

Mindenkinek akad olyan tennivalója karácsony előtt, ami valahogy elfelejtődik, kimarad. Lehet ez akár az adventi koszorú összeállítása, a lakás díszítése, ajándék vásárlás, csomagolás, sütés, főzés. Mindenki máshogyan készül, más a menü, mások a szokások. Annyi mindenre kell megszervezni, elvégezni, mire eljön az a bizonyos három nap, hogy óhatatlanul is lassan, de biztosan káosz lesz a vége. Legalábbis nálunk - nálam -  ezt szokott lenni. Legalábbis ez elején, de igyekszem mindig időt szakítani a pihenésre is, mert erről is szólnia kellene a karácsonynak. Kipihenjük az év fáradalmait, szusszanunk egyet a nehéz hétköznapok után, bekuckózunk az ágyba vagy a fotelbe és élvezzük, hogy pihenhetünk végre egy kicsit.

Mindenkinél fontos szerepet tölt be a család. Még szerencse, hogy a karácsony három napból áll, különben nem biztos, hogy mindenkihez eljutunk, akihez szerettünk volna. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak azért látogatjuk meg rokonainkat, mert karácsony van, és ilyenkor így illik, hanem azért, mert a család a legfontosabb. Az ember hajlamos a sok munka, gyereknevelés, programok sűrűjében elfeledkezni a családról, a karácsony alkalmat ad arra, hogy időt szánjunk rájuk. Nem kötelességből, hanem szeretetből. Ha messze is lakunk tőlük, ha túlságosan is beletemetkezünk saját életünkbe, ha mélyponton vagyunk, ha olyan öröm ér minket, hogy majd kiugrunk a bőrünkből, mindig eszünkbe jutnak, mert szeretjük őket. Karácsonykor sincs ez másképp.

Szentestét férjemmel és szüleimmel, valamint nővérem családjával töltjük, 25-én szintén szüleimmel, bátyám és nővérem családjával töltjük a délelőttöt, majd pedig délután elmegyünk anyósomhoz és sógoromékhoz, 26-án pedig meglátogatjuk a család többi tagját..

Nálunk így szokott lenni. És nálatok? Írjátok meg kommentben!